„Budapest, Budapest, te csodás!” A főváros szépségeit annak idején ikonikus dalában Rátonyi Róbert énekelte meg. Én nem eldalolom, helyette szabályos rendszerességgel megírom, mit adott nekem Rákosmente, bízva abban, hogy sokakkal lesznek közösek az emlékeink.
A mai Vigyázó Sándor Művelődési Központ 1962-ben a Pesti úton, a Vigyázó–Podmaniczky-kastély parkjában, az épület szomszédságában született meg Dózsa Művelődési Központ néven, és profiljának megfelelően művészeti csoportok, szakkörök, klubok, tanfolyamok működhettek benne. Falai között már akkoriban is színházi előadásokat, irodalmi esteket tartottak, de báloknak, tanácsüléseknek, iskolai, társadalmi és politikai eseményeknek egyaránt otthont adott.
Egy évvel később az intézmény becenevet is kapott, a kerületiek Nagydózsaként emlegették, miután gazdasági egységbe kovácsolódott a Rákosligeti Művelődési Otthonnal, azaz a mai Csekovszky Árpád Művelődési Házzal, amely a méretének és a történteknek megfelelően Kisdózsaként került bele a köztudatba.
Amikor a hetvenes években a rákoskeresztúri parasztházakat lebontották, és lakótelepeket húztak fel a környéken, a beköltözők miatt újra meg kellett alapozni a térség kulturális szokásait, egyúttal bővíteni is szükségszerű volt a művelődési ház épületét, amely a kedvezőbb adottságok okán már filmszínházként és kiállítások helyszíneként is funkcionált.
Szakmailag a rendszerváltás után újulhatott meg a létesítmény gyökeresen, 2008-ban pedig felvette Vigyázó Sándor nevét, mindeközben valamennyi kerületrész saját közművelődési bázist kapott, mára ezek mindegyike a Vigyázó Sándor Művelődési Központba tagozódott be.
Május elsejétől az aktuális járványügyi szabályoknak megfelelően országszerte beindulhatott a kulturális élet, annak helyszínei Rákosmentén is kinyithatták kapuikat a látogatók előtt, a vakáció beköszöntével továbbá a nyári napközis táborok szintén megkezdhették működésüket.
Sorozatunk további részeit ide kattintva olvashatod!