„Budapest, Budapest, te csodás!” A főváros szépségeit annak idején ikonikus dalában Rátonyi Róbert énekelte meg. Én nem eldalolom, helyette szabályos rendszerességgel megírom, mit adott nekem Rákosmente, bízva abban, hogy sokakkal lesznek közösek az emlékeink.
A Pesti út és Ferihegyi út találkozása nem kap ugyan jelentőségét kihangsúlyozó jelzőket a mindennapokban, a pandémia előtt évente két alkalommal azonban joggal vált a rákosmentiek egyik kedvenc helyszínévé, és bízzunk benne, hogy a világjárvány enyhülésével vagy lecsengésével ezt a funkcióját ismét visszanyerheti.
Nem kell olyan régre visszaemlékeznünk ahhoz, hogy felidézzük: a majálisok alkalmával (és a szeptemberi autómentes napokon) a Ferihegyi út forgalomtól elzárt szakasza a kerületben élők kikapcsolódását szolgálta rendszeresen. Ilyenkor azon túl, hogy a terület arculata a felállított sátraknak, illetve a nagyméretű színpad jelenlétének köszönhetően gyökeresen megváltozott, a hely atmoszférája is más lett, mint annak előtte. A rendezvényekre kilátogató embertömegek jelenléte, valamint a fellépők és a kirakodók színes kavalkádja együttesen adta meg azt a hangulatot, amely miatt annyira szívesen emlékszünk vissza ezekre az eseményekre.
Ahhoz azonban, hogy a majális a régi ideológiáktól mentes új értelmet nyerjen, és a helybeliek egyik kedvelt közösségi élménynapjává nemesedjen, rengeteg szervezőmunkára volt szükség esztendőről esztendőre.
Elsődlegesen is a Vigyázó Sándor Művelődési Ház és Rákosmente Önkormányzata fogott össze annak érdekében, hogy a programsorozat rendre megvalósulhasson. De a helyi televízió teljes stábja, a 17. kerületi kulturális, szociális- és közintézmények, a rend- és katasztrófavédelmi szervek, egyházak és civil szervezetek mind-mind hozzátettek valamit a rákosmenti majálisok sajátos légköréhez, és a kertváros lokálpatrióta beállítottságát ismerve a járványidőszak végeztével ismét készek lesznek hozzájárulni az ilyen fajta közösségépítéshez.
Sorozatunk további részeit ide kattintva olvashatod!