„Budapest, Budapest, te csodás!” A főváros szépségeit annak idején ikonikus dalában Rátonyi Róbert énekelte meg. Én nem eldalolom, helyette szabályos rendszerességgel megírom, mit adott nekem Rákosmente, bízva abban, hogy sokakkal lesznek közösek az emlékeink.

Ahol az a jégcsarnok leégett. Mi, helybeliek sokáig így emlegettük Rákosmente legnagyobb közparkját, a Népkertet. A területnek akkor még nem volt különösebb funkciója, így igazán nem lehetett csodálkozni rajta, hogy az embereket jobb híján tényleg csak a sarokban meghúzódó romos épület hajdani megsemmisülésének körülményei foglalkoztatták. A vonatkozó teóriák többnyire arról szóltak, hogy a jégpálya többször is a tűz martaléka lett, és hogy adott időszakban még a biztosítási csalás gyanúja is felmerült.

Nem ez volt azonban az egyetlen mendemonda, amely a Népkertet elérte. Igaz, ehhez egészen 2019-ig kellett ugrani az időben. Ekkor egy olyan online aláírásgyűjtési akció látott napvilágot, amelynek felhívó szövege hamisan annak látszatát keltette, hogy a közelben építendő sport- és rendezvényközpont veszélyezteti majd a közpark zöldfelületeit.

A Népkert persze sohasem volt ilyesmi kockázatnak kitéve, esetében a legnagyobb rizikófaktort azok a hajléktalanok jelentették, akik folyton teleszemetelték az egykori jégcsarnok düledékeit.

Ideje volt tehát a rehabilitációnak, ami 2013-ban megtörtént. A helyszínről elsőként a beteg növényeket, majd az omladozó romokat távolították el, hogy a Népkert megkaphassa ma ismert arculatát a játszótéri résszel, a BMX- és gördeszkapályával, padokkal, sétányokkal.

No, és akkor még nem esett szó a parkban álló Országzászlóról meg annak környezetéről, amely nemcsak a trianoni békediktátumot idéző Nemzeti Összetartozás Napját emelte be a helyi köztudatba, de a kerületiek összetartozás-érzetét is felerősítette az itt megtartott ünnepélyek segítségével, amelyekre a fennálló járványhelyzet miatt egyelőre a nyilvánosság kizárásával, szűk körben kerülhet csak sor.

Sorozatunk további részeit ide kattintva olvashatod!